Mit jelent a magas limfocitaszám a laborleleten?

Online Bejelentkezés

Dr. Halm Gabriella

06 70 431 7729

Mammut II. 5. emelet - 1024 Budapest, Lövőház u. 1-5.

Milyen feladatot látnak el a limfociták szervezetünkben?

A limfociták a fehérvérsejtek egy speciális típusa, amelyek kulcsszerepet játszanak az immunrendszer működésében, különösen a vírusos, fertőzések elleni védekezésben. A limfociták az ún. nyirokszervekben és a csontvelőben termelődnek. A szervezet immunválaszában különböző típusú limfociták vesznek részt:

• T-limfociták: a celluláris (sejtes) immunválaszért felelősek, a vírusok és daganatos sejtek elpusztításában játszanak szerepet, és szabályozzák a szervezet idegen anyagokra adott immunválaszát.
• B-limfociták: a humorális immunválasz szerves részét képezik, fő feladatuk az antitestek előállítása (ezek olyan fehérjék, amelyeket az immunrendszer termel a behatoló vírusok és baktériumok leküzdésére), és az immunmemória fenntartása.
• Ezen kívül létezik egy harmadik típusú limfocita: az ún. NK-sejtek (természetes ölősejtek), amelyek felismerik és elpusztítják a tumoros vagy fertőzött sejteket.

A nyirokrendszer sejtjeire a szoros együttműködés jellemző.

Mennyi a normál limfocitaszám?

– A limfocitaszámot a vénás vérből határozzuk meg. A normál limfocitaszám meglehetősen változatos lehet, befolyásolja az életkor, a nem, rassz és az életmód – magyarázza dr. Halm Gabriella. Felnőttek esetében a normál tartomány 20-40 százalék között van (azaz a limfociták aránya az összes fehérvérsejt 20-40 százalékát teszi ki). A limfociták normál tartománya 1-4 G/l közötti.

Milyen okai lehetnek a magasabb limfocitaszámnak?

Mint azt Halm doktornő szavaiból kiderül, ha limfociták száma magas, annak általában átmeneti vírusfertőzés az oka. Itt meg lehet említeni az őszi vírusszezon klasszikus légúti vírusait (influenza, koronavírus vagy RSV, adenovírusok stb.) és egyéb vírusfertőzéseket (pl. Epstein-Barr vírusfertőzést követően pár hónapon át is fennállhat a limfocitózis). Néhány esetben bakteriális fertőzések (pl. szamárköhögés, macskakarmolási betegség, TBC) is növelhetik a limfociták számát. A limfocitózis krónikus fertőzések (pl. hepatitis B, HIV-fertőzés, szifilisz, toxoplasmosis) esetén is fennmaradhat. Ezeken kívül nem fertőzés okozta gyulladásos kórképekben (pl. Crohn betegség), hormonális zavarokban és autoimmun megbetegedésekben (rheumatoid arthritis vagy lupus) is magas lehet a limfocitaszám. Hosszabb távú stresszhelyzetek vagy extrém fizikai megterhelés is okozhatja a limfociták szintjének emelkedését. A limfocitózis nagyon gyakori azoknál is, akiknek eltávolították a lépét.

Ha a fehérvérsejtek száma extrém magas (a leukémia egyes formáiban akár 100.000/ml feletti), akkor hiperleukocitózis áll fenn, ami mieloproliferativ kórképekben sürgősségi beavatkozást igénylő állapot lehet.

A magas limfocitaszám nem feltétlenül jár tünetekkel

A limfocitózisnak általában nincsenek súlyos tünetei, az emelkedett értékekre gyakran véletlenül derül fény. Ha vannak tünetek, azok sem specifikusak és inkább az alapbetegség okozza őket (pl. láz, a tachycardia, rossz közérzet). Az éjszakai izzadás, lymphadenopathia, fogyás már inkább a limfómákra jellemző. Utóbbiakban, illetve a vírusfertőzések közül legtöbbször az Epstein-Barr és CMV vírus esetén alakulhat ki lépmegnagyobbodás.

–Egyetlen magas limfocitaérték önmagában nem elegendő a diagnózishoz, hiszen – mint említettük – az emelkedett értékek átmenetiek is lehetnek, például fertőzések idején. Ha azonban a magas érték hosszabb távon is fennáll, hematológiai kivizsgálás javasolt. Ez magában foglalja a teljes vérkép vizsgálaton kívül a perifériás vérből készített, festett kenet mikroszkópos vizsgálatát. (a limfocita morfológia értékelését). Amennyiben a fenti vizsgálatok nem elegendők, speciális vírusszerológiai és limfocitákat azonosító FACS, valamint klonalitás vizsgálatok is szükségesek a diagnózis felállításához. Egyéb beavatkozásokat szükség esetén (pl. csontvelővizsgálat, nyirokcsomó szövettan stb.) ezeket követően végzünk. A limfocitózis kezelése a kiváltó ok, illetve az alapbetegség kezelésére fókuszál. Bakteriális fertőzések esetén antibiotikum-kezeléssel mérsékelhetők a tünetek és rövidíthető a betegség időtartama. A vírusfertőzések jellemzően spontán elmúlnak, és a kezelés főként szupportív (pl. folyadékpótlás, lázcsillapítás). Autoimmun betegségekben gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel (kortikoszteroidokkal és egyéb immunszuppresszív szerekkel) kezeljük a beteget; limfoproliferatív betegségek esetén különféle kezelések: monoklonális antitestek immuno-kemoterápia, célzott immuncheckpoint gátlók (az immunrendszer ellenőrzési pontjain ható speciális szerek), enzimgátlók sugárterápia vagy őssejt-transzplantáció jöhetnek szóba – ismerteti dr. Halm Gabriella, a Trombózis- és Hematológiai Központ szakorvosa.