Limfóma
Nyirokrák, vagy más néven limfóma esetén a nyirokrendszer fehérvérsejtjei (limfociták) daganatos sejtekként kezdenek el viselkedni és kontroll nélkül növekednek, osztódnak. A kóros limfociták leggyakrabban a nyirokcsomókban gyűlnek össze, ahol duzzanatot, szövetelváltozást okoznak.
A limfóma sejtes típusai: T-sejtes limfóma
A limfóma sejtes típusai: B-sejtes limfóma
Foglaljon időpontot orvosainkhoz!
Limfómával kapcsolatos szolgáltatásaink
- szakorvosi vizit
- laborvizsgálat
- CT
- mellkasröntgen vizsgálat
- hasi ultrahangvizsgálat
- nyaki ultrahangvizsgálat Trombózis és Hematológiai Központ +36 70 431 7729
Foglaljon időpontot orvosainkhoz!
Mi az a limfóma?
A limfóma egy olyan rosszindulatú daganatfajta, amely a lymphoid rendszerből, vagyis a nyirokrendszerből származik. A nyirokrendszer a testben elhelyezkedő nyirokcsomók, a lép, a csontvelő és más nyirokszövetek hálózatából áll. A limfóma a lymphocytáknak nevezett fehérvérsejtek kóros növekedésének eredménye.
Bár a limfociták az egész szervezetben jelen vannak, az esetek 65-70%-ában mégis a nyirokcsomókban, egyéb esetekben a test bármely más területein, de leginkább a lépben, a májban, a csontvelőben (ennek diagnosztizálására szolgál a csontvelő biopszia), vagy a gyomorban fordulhat elő a kóros szövetszaporulat, a limfóma. Cikkek melyeket mindenképpen olvasson el!
A limfóma csoportjai
A limfóma két fő csoportra oszlik: a Hodgkin-limfóma (HL) és a Non-Hodgkin-limfóma (NHL). Ez a két típus alapvetően különbözik egymástól a sejttípusok, a szövettani jellemzők és a kezelési stratégiák tekintetében.
A Hodgkin-kórnak négy altípusa van, ezek kezelhetőségében nincs jelentős eltérés.
Az összes többi limfómát a non-Hodgkin limfómák közé soroljuk. Utóbbi egy nagyobb, több alcsoportot magába foglaló kategória, melynek több mint 20 fajtája ismert.
Hodgkin-limfóma (HL):
- A Hodgkin-limfóma a limfóma egy specifikus típusa, amelyet a Reed-Sternberg sejtek jelenléte jellemez. Ezek a nagy, atipikus sejtek a betegség szövettani képére jellemzőek.
- A Hodgkin-limfóma általában a fiatal felnőtteket és a serdülőket érinti, bár előfordulhat minden életkorban.
- Jellegzetes tünetei közé tartozik a megduzzadt nyirokcsomók, láz, éjszakai izzadás és fáradtság.
- A kezelési terv általában kemoterápia, sugárterápia vagy ezek kombinációja lehet.
Non-Hodgkin-limfóma (NHL):
- A Non-Hodgkin- limfóma egy sokkal változatosabb csoport, és több mint 60 különböző altípusba sorolható, amelyek különböző sejttípusokból és szöveti jellemzőkből erednek.
- A Non-Hodgkin-limfómák széles körben változnak a betegség agresszivitásában, terjedésében és a kezelésre adottnreakciójukban.
- Bármely életkorban előfordulhatnak, és számos típusa van, mint például diffúz nagy B-sejtes limfóma, follikuláris limfóma, limfocitás leukémia stb.
- A kezelési terv a specifikus típustól, stádiumtól és más tényezőktől függ, és magában foglalhatja a kemoterápiát, sugárterápiát, immunterápiát és más terápiás lehetőségeket.
Mind a Hodgkin- limfóma, mind a Non-Hodgkin- limfóma számos altípust jegyez, és az egyes esetek egyedi klinikai és szövettani jellemzőkkel rendelkezhetnek. Ennek megfelelően a kezelési tervek is személyre szabottak lehetnek a betegség sajátosságai alapján.Kapcsolódó cikkünk
A nyelv gyulladása vészes vérszegénységre is utalhat
A vérszegénységnek több formája is van, ilyen többek között a vészes vérszegénység is, mely a B12 vitamin hiányával jár. Az állapot főleg a ...
A limfóma sejtes típusai: T-sejtes limfóma
A T-sejtes limfóma egy olyan típusú Non-Hodgkin- limfóma (NHL), amely a T-limfocitákból, azaz a T-sejtekből ered. A T-limfociták olyan fehérvérsejtek, amelyek fontos szerepet játszanak az immunrendszer működésében, és segítenek a fertőzésekkel és más kórokozókkal szembeni védelemben.
A T-sejtes limfómák különböző altípusokra oszlanak, amelyek eltérő klinikai jellemzőkkel és prognózissal rendelkezhetnek. Néhány példa a T-sejtes limfóma különböző altípusaira:
- Perifériás T-sejtes limfóma (PTCL):
- Ez a leggyakoribb T-sejtes limfóma típus, és számos altípusa lehet.
- Ezek a limfómák gyakran agresszívek, és a kezelési terv általában kemoterápiát, sugárterápiát vagy a kettő kombinációját foglalja magában.
- Cutaneus T-sejtes limfóma (CTCL):
- Ez a típus a bőrön jelentkező T-sejtes limfómákat foglalja magában.
- A CTCL különböző formái vannak, beleértve a mycosis fungoidest és a Széria-Sezary-szindrómát is.
- A tünetek elsősorban a bőrön jelentkeznek, és a kezelési terv az altípustól függ.
- Adult T-sejtes leukémia/limfóma (ATLL):
- Ez egy ritka T-sejtes limfóma típus, amelyet a humán T-limfotróp vírus (HTLV-1) fertőzése okoz.
- Az ATLL különböző altípusokra oszlik, beleértve az akut, a krónikus, a lassú növekedésű és a szövődményekkel járó típusokat.
- A kezelés általában kemoterápia és más terápiás módszerek kombinációja.
A T-sejtes limfóma klinikai megjelenése és kezelése a specifikus altípustól, stádiumtól és egyéb tényezőktől függ. Az onkológusok és egyéb szakemberek egyedi eseteken alapuló kezelési tervet dolgoznak ki a betegség jellegzetességei alapján.
A limfóma sejtes típusai: B-sejtes limfóma
A B-sejtes limfóma a nem Hodgkin-limfóma (NHL) kategóriába tartozó rákfajta, amely a B-limfocitákból, azaz a B-sejtekből származik. A B-sejtek olyan fehérvérsejtek, amelyek fontos szerepet játszanak az immunrendszer működésében, különféle ellenanyagok (immunoglobulinok) termelésével és a fertőzésekkel szembeni védelemben.
A B-sejtes limfómák különböző altípusokra oszthatók, amelyek eltérő szövettani és klinikai jellemzőkkel rendelkeznek. Néhány példa a B-sejtes limfómák különböző típusaira:
- Diffúz nagy B-sejtes limfóma (DLBCL):
- A DLBCL a leggyakoribb Non-Hodgkin- limfóma típus, és agresszív növekedésű.
- Jellegzetes tünetei lehetnek a megduzzadt nyirokcsomók, láz, éjszakai izzadás és súlyvesztés.
- A kezelés általában kemoterápia és ritkábban sugárterápia.
- Follikuláris limfóma:
- Ez a típus általában lassú növekedésű, és gyakran hosszú időn keresztül tünetmentes lehet.
- Jellemző a csomópontokban megjelenő, kör alakú szerkezetek, az ún. follikulusok.
- A kezelés lehet megfigyelés, sugárterápia, immunterápia vagy kemoterápia.
- Krónikus limfocitás leukémia (CLL):
- A CLL egyfajta B-sejtes limfóma, amely a vérben és a csontvelőben keletkezik.
- Általában lassú növekedésű, és gyakran hosszú ideig tünetmentes marad.
- A kezelést az eset súlyosságától és más tényezőktől függően határozzák meg.
A kezelési tervet az egyes esetek egyedi jellemzői alapján alakítják ki, beleértve az altípust, stádiumot, a beteg általános egészségi állapotát és más tényezőket. A kezelés magában foglalhatja a kemoterápiát, sugárterápiát, immunterápiát vagy más terápiás módszereket.
A limfóma kialakulásának oka
A limfóma ok-okozati összefüggése (etiológiája) jelenleg még nem teljesen ismert, de az biztos, hogy szerzett, nem öröklődő betegségről van szó. Ugyan vannak bizonyos rizikófaktorok - fertőzések, illetve egyes, az immunrendszert gyengítő betegségek-, de ezek csak az estetek kis hányadában felelősek a
betegség kialakulásáért.
Tény, hogy gyengült immunrendszer mellett, nagyobb eséllyel alakulhat ki limfóma. Ennek az lehet az oka, hogy B-limfociták osztódásának kontrollálása a T-limfociták normális működésétől függ. Csökkent immunrendszer-működés során a T-nyiroksejtek rendellenesen működnek, így a B-limfociták ellenőrizetlenül osztódhatnak, ami növeli a betegség kockázatát.
Azonban az ismert kockázati tényezők és potenciális okok közül néhány a következő:
- Genetikai tényezők: Bizonyos genetikai hajlamok növelhetik a limfóma kockázatát. Ha egy családban előfordult már limfóma, az növelheti annak kockázatát, hogy másnál is megjelenik.
- Immunrendszeri rendellenességek: Az immunrendszer megfelelő működése elengedhetetlen a szervezet kórokozókkal és abnormális sejtekkel szembeni védelmében. Az immunrendszeri rendellenességek, beleértve az autoimmun betegségeket vagy az immunhiányos állapotokat, növelhetik a limfóma kockázatát.
- Fertőzések: Bizonyos vírusok és baktériumok hozzájárulhatnak a limfóma kialakulásához. Például az Epstein-Barr vírus néhány limfóma típusához társulhat, a humán T-limfotróp vírus (HTLV-1) pedig az adult T-sejtes leukémia/limfómához kapcsolódik.
- Környezeti tényezők: Néhány vegyi anyag és toxin, például bizonyos peszticidek és herbicidek a limfóma kialakulásának kockázatát növelheti. Azonban ezeknek a kockázati tényezőknek a pontos hatásai még nem mindig tisztázottak.
A betegség pontos kialakulása és fejlődése összetett és több tényezőtől függ. A legtöbb esetben a limfóma kialakulásának pontos oka továbbra is ismeretlen. A rendszeres orvosi szűrővizsgálatok, az egészséges életmód és az egészséges immunrendszer fenntartása segíthet csökkenteni a limfóma kockázatát.
A limfóma tünetei
A betegséget általában nem a tünetek alapján, hanem „véletlen”, egy mellkasröntgen, vagy laborvizsgálat során fedezik fel.
Tünetként említhető a nyirokcsomók fájdalmatlan megnagyobbodása, megmagyarázhatatlan eredetű, visszatérő, magas láz, éjszakai izzadás és az indokolatlan testsúlyvesztés. A limfóma bármely életkorban előfordulhat, de az idősebb korosztályban ez jelentősen gyakoribb.
A kezelés metódusa számos tényező függvénye. Függ attól, hogy a betegséget újonnan diagnosztizálták, vagy kiújult, illetve, hogy indolens (gyors lefolyású), vagy éppen agresszív fajta. Ezeken kívül befolyásoló tényező még a limfóma típusa, a betegség stádiuma , a beteg egészségi állapota, valamint az életkora. A limfóma tünetei részletesebben alább olvashatók:
- Megduzzadt nyirokcsomók:
- A leggyakoribb és egyik legjellemzőbb tünet a nyirokcsomók megduzzadása limfóma esetén. Ezek a megnagyobbodott nyirokcsomók a nyak, az ágyék, vagy a hónalj területén tapinthatók.
- Fáradtság és gyengeség:
- Általános fáradtság, kimerültség és gyengeség érezhető, amely nem javul pihenéssel.
- Láz és éjszakai izzadás:
- Hosszú ideig tartó megmagyarázhatatlan láz és éjszakai izzadás is lehet, amely nem kapcsolódik fertőzéshez vagy más ismert okhoz.
- Súlyvesztés:
- A betegség előrehaladtával súlyvesztés jelentkezhet, amelyet sem táplálkozási változások, sem pedig más okok nem magyaráznak.
- Csontfájdalom:
- A limfóma kialakulása csontfájdalmat okozhat a csontvelőben kialakuló nagyszámú éretlen sejtszaporulat miatt, ami nem más, mint a limfómát okozó kóros sejtek.
- Bőrproblémák:
- A bőrön megjelenő elváltozások, például vörös foltok, kiütések vagy viszketés is jellemző lehet limfóma esetén.
- Lép- vagy májmegnagyobbodás:
- A lép vagy a máj megnagyobbodása is igen jellegzetes tünet limfóma fennállásakor.
- Légzési nehézség vagy köhögés:
- Bizonyos típusú limfómák esetén a tüdőt érintő problémák is előfordulhatnak, például légszomj vagy köhögés.
- Általános fertőzési hajlam:
- Az immunrendszer károsodása miatt fokozott fertőzési hajlam, például gyakori vagy tartós fertőzések előfordulhatnak.
Ezek a tünetek más betegségeknél is előfordulhatnak, és nem jelentik feltétlenül a limfóma jelenlétét. Azonban, ha bármelyik fenti tünet tartósan fennáll, vagy ha egyéb aggasztó tünetek is megjelennek, fontos az orvosi vizsgálat. A korai felismerés és kezelés kulcsfontosságú a limfóma sikeres kezelésében.
A limfóma diagnózisa
A limfóma diagnózisa számos lépésből áll, és általában hematológus vagy onkológus végzi az alábbi módszerek valamelyikét:
- Kórtörténet és fizikai vizsgálat:
- Az orvos először részletesen kikérdezi a páciens kórtörténetét és a fennálló tüneteket. A fizikális vizsgálat során az orvos megvizsgálja a nyirokcsomókat, a lépet, a májat és más szerveket az esetleges duzzanatok vagy egyéb eltérések szempontjából.
- Laboratóriumi vizsgálatok:
- A vérvizsgálatok, például a teljes vérkép segíthet az esetleges rendellenességek, például a vérszegénység vagy a májenzimek változásainak azonosításában.
- Képalkotó vizsgálatok:
- Különböző képalkotó vizsgálatok segíthetnek a nyirokcsomók, a lép, a máj és más szervek állapotának értékelésében. Ilyen vizsgálatok lehetnek a CT, MRI és PET (pozitron emissziós tomográfia) vizsgálatok.
- Biopszia:
- A limfóma diagnózisának legfontosabb lépése a szöveti mintavétel vagy biopszia. Ez az eljárás lehetőséget ad a kóros sejtek szövettani vizsgálatára. A biopszia során a leggyakrabban érintett nyirokcsomóból vagy más érintett szervből kis mennyiségű szövetet vesznek le, amelyet később laboratóriumban vizsgálnak meg.
- Flow citometria és molekuláris vizsgálatok:
- A flow citometria segíthet azonosítani és karakterizálni a limfómában érintett sejteket. A molekuláris vizsgálatok (pl. genetikai és citogenetikai vizsgálatok) segíthetnek azonosítani az esetleges genetikai eltéréseket és mutációkat.
A limfóma kezelése
A limfóma kezelése minden esetben egyénre szabott, mivel nincs két egyforma lefolyású betegség, és számos tényezőt figyelembe kell venni a terápia kiválasztásakor, mint például a beteg kora, általános egészségi állapota, a limfóma típusa és stádiuma, valamint az esetleges társbetegségek. Még az azonos típusban, és azonos stádiumban lévő betegeknél is más-más lehet a kezelés metódusa, mivel a betegek immunrendszere, valamint a tumor jellemzői egyénenként eltérőek lehetnek.
A kezelés legtöbbször gyógyszerekkel, például citosztatikumokkal és szteroidokkal történik. A citosztatikumok olyan kemoterápiás szerek, amelyek gátolják a rákos sejtek osztódását, ezzel lassítva vagy megállítva a daganat növekedését. A szteroidok pedig segítenek csökkenteni a gyulladást és az immunrendszer válaszát, ami javíthatja a kezelés hatékonyságát, valamint csökkentheti a mellékhatásokat.
Gyakran vegyítik ezeket a gyógyszeres terápiákat a kemoterápiás kezeléssel, amely a daganatos sejtek széles körét támadja meg, és célja, hogy minél nagyobb mértékben elpusztítsa a limfómás sejteket a szervezetben. A kemoterápia azonban nem szelektív, így az egészséges sejteket is károsíthatja, ezért a kezelés során folyamatosan monitorozzák a beteg állapotát.
Egyre szélesebb körben alkalmazzák az úgynevezett monoklonális antitest terápiát, ami egyfajta immunterápia. Ez a kezelés olyan antitesteket használ, amelyek képesek felismerni és közvetlenül megcélozni a rákos sejteket, így minimalizálva a szervezet egészséges sejtjeire gyakorolt hatást. A monoklonális antitestek hatékonyan „megjelölik” a rákos sejteket, így az immunrendszer könnyebben felismeri és elpusztítja azokat.
Vannak esetek, amikor az őssejt-transzplantáció is szóba jöhet, különösen olyan esetekben, amikor a hagyományos kezelések nem vezetnek eredményre, vagy a betegség kiújul. Az őssejt-transzplantáció során egészséges őssejteket juttatnak a beteg szervezetébe, amelyek képesek új, egészséges vérsejteket termelni, és segítenek a beteg immunrendszerének helyreállításában. Ez a módszer gyakran erős kemoterápia vagy sugárkezelés után történik, hogy először a rákos sejteket elpusztítsák, majd az új őssejtek megtelepedjenek a csontvelőben és visszaállítsák a vérképzést. Rendelés helyszíne: 1024 Budapest, Lövőház u. 1-5. Mammut II. 5. emeletTéma szakértője
Dr. Halm Gabriella
belgyógyász, hematológus
