Véralvadás
A véralvadás egy összetett élettani folyamat, amelynek a kellő helyen, kellő időben és kellő mértékben kell megtörténnie. Mind a fokozott, mind a csökkent véralvadási készség komoly problémákat okoz a szervezetben. A véralvadás feladata, hogy érsérülés esetén megakadályozza a nagy mennyiségű vérvesztést, valamint megteremtse a sebgyógyulás alapfeltételét.
Milyen szerepet tölt be a véralvadás?
Milyen alkotóelemek vesznek részt a véralvadás folyamatában?
Hogyan történik a véralvadás?
Milyen betegségek fordulhatnak elő, ha hibás a véralvadás?
Befolyásolhatják gyógyszerek is a véralvadás menetét?
Kapcsolódó szolgáltatásaink a Trombózis- és Hematológiai Központban
- szakorvosi vizit
- ultrahang vizsgálat
- genetikai vizsgálat
- laborvizsgálat
- trombózis oki hátterének kivizsgálása
- gyógyszeres kezelés beállítása
- LMWH- Öninjekciózás betanítása
Foglaljon időpontot orvosainkhoz!
Milyen szerepet tölt be a véralvadás?
A véralvadás egy rendkívül fontos, alapvető funkciója a szervezetünknek. Megfelelő véralvadás nélkül nem lehet élni, mert ez esetben bármilyen kis sérülés is halálos vérvesztést okozna. Gondoljunk csak bele, hogy hányszor fordul elő a mindennapokban, hogy például borotválkozás vagy konyhai tevékenységek közben megvágjuk magunkat. A vérzés ilyenkor általában néhány másodperc vagy perc után eláll a véralvadás miatt, a szervezetünk meg sem érzi ezt a kis mennyiségű vérvesztést. A véralvadás során tehát a sérült erekből történő vérvesztést csillapítja és állítja meg a szervezetünk.
A véralvadás egy rendkívül bonyolult élettani folyamat, amiben sok különböző komponens egymást követve, egymást aktiválva vesz részt. A véralvadásnak minden esetben ezt a mechanizmust követve kell végbemennie, hogy sikeres legyen. A véralvadás és a vérrögöt elbontó mechanizmus között is összhangnak kell lennie ahhoz, hogy kellően hatásos legyen, de meg ne veszélyes a véralvadás. A véralvadás ugyanis nagyon finom szabályozást igényel, mert könnyen több kárt okozhat, mint hasznot. Fontos egyrészt, hogy csak ott történjen véralvadás, ahol érsérülés volt, és olyan mértékű legyen, ami kellően lezárja a szivárgó eret. Az ér vérröggel történő elzárása lesz a későbbi sebgyógyulás alapja. Ha a véralvadás ugyanis nem megfelelő, akkor életveszélyes vérvesztés jöhet létre akár kisebb sérülésekből is. Ha viszont a véralvadás fokozott, akkor olyankor is keletkezhet vérrög, amikor nem történt érsérülés. Fokozott véralvadás esetén a vérrög elzárhatja az ér átmérőjét trombózist és szöveti elhalást okozva. Az is fontos, hogy az érfal gyógyulásával párhuzamosan, idővel elbontásra kerüljön a vérrög. Ennek hiányában szűkül az ér átmérője és áramlási akadály keletkezhet. Fontos továbbá, hogy kellően erős legyen és a helyén maradjon a vérrög. Ellenkező esetben leszakadhatnak róla kisebb darabok, amik a kisebb erekben okozhatnak trombózist.
A véralvadás alapvető szerepe tehát a vérzéscsillapítás érsérülés esetén. Vannak azonban olyan egyéb esetek is, amikor megindulhat a véralvadás. Hosszú ideig tartó mozdulatlanság (például hetekig tartó ágyban fekvés) esetén nem úgy áramlik a vér, ahogyan kellene, a pangó vér pedig alvadásnak indul. Van sok olyan betegség is, amiben érsérülés nélkül is beindulhat a véralvadás.Kapcsolódó cikkünk
Kerülje el az újabb stroke-ot véralvadásgátló kezeléssel
Kulka János színművészen a napokban hajtottak végre életmentő műtétet agyi infarktus miatt. Sajnos rajta kívül számtalan ember esik át stroke-on, ami az esetek nagy ...
Milyen alkotóelemek vesznek részt a véralvadás folyamatában?
A véralvadás egy bonyolult, kaszkádszerű folyamat, amiben egymást aktiválják a komponensek, míg ki nem alakul a stabil vérrög. A vérrögök vérlemezkékből és fibrinből állnak. A vérlemezkék a csontvelő által termelt apró, színtelen sejtdarabkák. A fibrin egy fehérje a vérben, ami ragadós és hosszú szálakhoz hasonlít. A vérlemezkék és a fibrin együttesen alkotják a vérrögöt.
A véralvadás folyamatában részt vesz maga a sérült érfal is. Az ér összeszűkül, így a vér lassabban áramlik ki, és megindulhat a véralvadás. A „ragasztó”, amely a vérlemezkéket az érfalhoz tartja, a von Willebrand-faktor. Ez egy nagyméretű fehérje, amelyet az érfal sejtjei termelnek. A kollagén és a trombin fehérjék is részt vesznek a vérlemezkék összetapasztásában.
A vérrögképződéshez a véralvadási faktorok egy sorának aktiválása is hozzátartozik, amelyek főként a máj által termelt fehérjék. Több mint egy tucat véralvadási faktor létezik. Súlyos májbetegség (például májzsugor vagy májelégtelenség) csökkentheti az alvadási faktorok termelését, és növelheti a túlzott vérzés kockázatát. Mivel a májnak szüksége van K-vitaminra az alvadási faktorok egy részének előállításához, a K-vitamin hiánya túlzott vérzést és a véralvadás hiányát okozhatja.
A véralvadás teljes képéhez hozzátartoznak a szabályozó mechanizmusok és a vérrög lebontása, a fibrinolízis is. A véralvadással párhuzamosan antikoaguláns fehérjék is aktiválódnak, amik a véralvadás folyamatát a sérülés helyére korlátozzák. A két rendszer finom egyensúlyára van szükség a jó véralvadáshoz. Ez a folyamat megállítja a véralvadás menetét. A fibrinolízisben a plazminogénből létrejövő plazminnak van központi szerepe, ami az ér gyógyulása után feloldja a vérrögöket.
Hogyan történik a véralvadás?
A véralvadás több lépésből áll. Célja lezárni a sérült vérereket és megakadályozni a további vérvesztést. A véralvadás főbb lépései a következők:
- Érösszehúzódás (vasoconstrictio): Amikor egy ér megsérül, az első válasz az ér összehúzódása, ami csökkenti a véráramlást a sérülés helyén. Ezzel egyidejűleg az éren kívül felgyülemlő vértócsa (hematóma) az érre nyomódik, és segít megelőzni a további vérzést.
- Vérlemezkék adhézója: A vérlemezkék azonnal a sérült területre áramlanak, ahol az érfal belső rétegéhez (endotélium) tapadnak.
- Vérlemezkék aktiválódása: Az endotélium aktiválja a vérlemezkéket, aminek hatására olyan anyagokat bocsátanak ki, amelyek további vérlemezkéket vonzanak a helyszínre és elindítják a véralvadási folyamatot. A vérlemezkék alakja kerekből tüskéssé változik.
- Trombociták (vérlemezkék) aggregálódása: A vérlemezkék összetapadnak és egy ún. "trombocita-dugó" alakul ki, ami eltömíti a sérülést.
- Véralvadási faktorok aktiválódása: A vérplazmában különböző fehérjék, ún. véralvadási faktorok találhatók. Ezek inaktív állapotban vannak, de a sérülés hatására aktiválódnak, és egy kaszkádreakcióba lépnek, ami végül trombint hoz létre.
- Fibrinháló kialakulása: A véralvadás utolsó lépésében a trombin a fibrinogént (amely normális esetben egy vérben oldódó fehérje), hosszú, oldhatatlan fibrinszálakká alakítja át. Ezek a fibrinszálak hálót képeznek a vérlemezkék köré. A fibrinháló felfogja a vérsejteket (elakadnak benne például vörösvérsejtek), stabilizálja a trombocitadugót, és létrehozza az alvadékot.
- Alvadék stabilizálása és gyógyulás: Az alvadék megszilárdul és lezárja a sebet. A gyógyulási folyamat során az alvadék fokozatosan lebomlik (fibrinolízis), ahogyan az új szövet regenerálódik.
Milyen betegségek fordulhatnak elő, ha hibás a véralvadás?
Ha a véralvadás rendszerének bármely részében rendellenesség jelentkezik, az életveszélyes lehet. A szervezetnek vannak ellenőrző mechanizmusai a vérrögképződés korlátozására és a már nem szükséges vérrögök feloldására is. Amennyiben ezekben a szabályozási rendszerekben lép fel hiba, az hasonló tüneteket okozhat. A véralvadás hiánya túlzott vérzéshez és vérvesztéshez, míg fokozott működése túlzott alvadáshoz, trombózishoz és az erek eltömítődéséhez vezet. Az agyban lévő eltömődött erek agyvérzést, a koszorúerek trombózisa pedig szívrohamot okozhatnak. A lábakban, a medencében vagy a hasban lévő vénákból származó vérrögök darabjai a véráramban a tüdőbe juthatnak, és ott elzárhatják a fő artériákat (tüdőembólia).
A vérzékenységi betegségek közé tartoznak:
- Von Willebrand-kór: A von Willebrand-kór legtöbb esete öröklött, de rák vagy autoimmun betegségek szövődményeként is kialakulhat.
- Trombocitopénia: Alacsony vérlemezke szám esetén nem lesz kielégítő a véralvadás.
- Öröklött hemofília: Ilyen betegség esetén a szervezet nem termel elég véralvadási fehérjét, VIII-as vagy IX-es faktort.
A leggyakoribb véralvadási zavarok közé tartoznak:
- V. Leiden faktor mutáció: Ez az öröklött rendellenesség a leggyakoribb véralvadási rendellenesség. Enyhén növeli a mélyvénás trombózis és a tüdőembólia kockázatát.
- Prothrombin génmutáció: A Leiden faktorhoz hasonlóan ez az öröklött állapot is enyhén növeli a mélyvénás trombózis és a tüdőembólia kockázatát.
- Antifoszfolipid szindróma: Ez az autoimmun betegség a véralvadás egyensúlyát a vérrögképződés felé tolja el.
Cikkek melyeket mindenképpen olvasson el!
Befolyásolhatják gyógyszerek is a véralvadás menetét?
A gyógyszerek is hatással lehetnek a véralvadás folyamatára. Sok olyan gyógyszer van, ami például fokozott véralvadás hajlama esetén adható. Ezek olyan gyógyszerek, amelyek csökkentik a vérlemezkék kitapadását, így azok nem tudnak összecsomósodni és elzárni egy eret. Ilyen gyógyszerek például az aszpirin, a tiklopidin, a klopidogrél, a praszugrel és az abciximab. A vérrögképződés kockázatának kitett személyek véralvadásgátlót is kaphatnak, amely gátolja az alvadási faktoroknak nevezett vérfehérjék hatását. Bár gyakran „vérhígítóknak” nevezik, az antikoagulánsok valójában nem hígítják a vért. A leggyakrabban használt véralvadásgátlók a szájon át adott warfarin és az injekcióban adott heparin. A közvetlen szájon át szedhető véralvadásgátlók (DOAC) közvetlenül gátolják a trombint vagy az aktivált X-es faktort. A DOAC-ok közé tartozik például a dabigatran, az apixaban, az edoxaban és a rivaroxaban.
Van azonban sok más olyan gyógyszer is, amik nem szándékosan, hanem mellékhatásként befolyásolják a véralvadás menetét. Az ösztrogén vagy az orális fogamzásgátlók például túlzott vérrögképződést okozhatnak. Egyes kemoterápiás gyógyszerek is növelhetik a vérrögképződés kockázatát.Téma szakértői
