Leukémia tünetei, vizsgálat és kezelése
A leukémia - más néven fehérvérűség, vagy vérrák - a vérképző rendszer rosszindulatú, daganatos megbetegedése. A daganatos betegségek nagyjából 3%-át teszi ki, és a 15 éves kor alatti rákos megbetegedések esetén ez a leggyakrabban előforduló kórkép.
Leukémia esetén a vérsejtek képződése nem a megszabott módon történik, kontrollálatlan osztódásba kezdenek. A daganatos sejtek nem képesek ellátni a fehérvérsejtek normál működését, és amellett, hogy a túlszaporodott sejtek kitöltik a csontvelőt, előbb-utóbb a vérkeringésben is megjelennek.
A leukémia fajtái:
- Krónikus leukémiák – általában lassan fejlődnek ki, a tünetek általánosak
- krónikus limfocitás leukémia (CLL) – általában csak felnőtteknél, 55 év fölött
- krónikus mieloid leukémia (CML) főként felnőtteknél, de gyermekeknél is előfordulhat
- Akut leukémiák – általános tünetek jelennek meg, így nem nehezebben felfedezhető
- akut limfocitás leukémia (ALL) általában gyermekkorban, de előfordulhat felnőtteknél is
- akut mieloid leukémia (AML) felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt
A leukémia tünetei:
A leukémia tünetei kezdetben általánosak, így a betegséget általában egy rutin ellenőrzés alkalmával fedezik csak fel.
A limfóma, azaz a nyirokrák viszonylag gyakori daganattípusnak számít, és bármely korosztálynál kialakulhatnak bizonyos típusai. Dr. Kárpáti Ágnes, a Trombózis-és Hematológiai Központ onkohematológusa a betegséggel kapcsolatos leggyakoribb kérdéseket válaszolta meg.Kapcsolódó cikkünk
Leggyakoribb kérdések a limfómáról
- influenzaszerű tünetek, láz, hidegrázás
- fáradékonyság, gyengeség
- fertőzésre való hajlam
- étvágytalanság, súlyvesztés
- érzékeny nyirokcsomó, lép, máj megnagyobbodás
- vérzékenység, kis foltos bevérzések a bőrben
- fogíny gyulladás, vérzés
- éjszakai izzadás
- csont-és ízületi fájdalmak
A leukémia kivizsgálása
Az első lépés az alapos fizikai kivizsgálás, mely során a kezelőorvos nagy hangsúlyt fektet a nyaki-, hónaljárki-, lágyéki nyirokcsomók, illetve a máj és a lép vizsgálatára. Ezután egy vérvizsgálattal meghatározható a vörösvértestek, fehérvérsejtek, és a vérlemezkék aktuális aránya a vérben. A vérből készített kenet mikroszkópikus vizsgálatával megállapítható a leukémia típusa, azonban pontos diagnózist felállítani csak a csontvelő vizsgálatával lehet.
A leukémia terápiája
Ötféle terápiás formát alkalmaznak a leukémia kezelésében, és a kezelés módját több tényező figyelembevételével határozzák meg a kezelőorvosok. Ilyen a leukémia típusa, a beteg életkora, általános állapota, betegség kiterjedése és a leukémiás sejtek sajátosságai.
A terápiás lehetőségek:
-
kemoterápia
Ez a legfőbb kezelési mód. A kemoterápiás szerek az egész szervezetre hatnak. Szájon át, vagy intravénás alkalmazásban kapják a betegek, és akár több szert is lehetséges kombinálni.
-
kétféle sugárterápia
A sugárterápiát leukémiás betegeknél kétféle módon alkalmazzák. Az egyik, amikor a leukémiás sejtek által beszűrt szervrészt, vagy szervet sugározzák be, a másik pedig, amikor csontvelő-transzplantációt megelőző egész testes besugárzást végeznek.
-
csontvelő-transzplantáció
Ez lehetséges saját, egészséges csontvelőből, vagy donortól származó csontvelőből. A donor megválasztása nagyon nehéz, mert a beültetett csontvelőt a beteg szervezete idegen sejtként érzékelheti, így ellene ellenanyagot termelhet, végül "kilükheti" azt a szervezetből. Az átültetéskor infúzión keresztül kerülnek a véráramba az egészséges csontvelő sejtek. , amik a csontvelőbe kerülnek és ott nagyjából 2-4 hét alatt megtelepednek, majd szaporodásuk után a normál vérképzés megindul. Az immunfunkciók helyreállása ennél időigényesebb, akár 1-2 évig is eltarthat. A beteget ilyenkor a fertőzésektől fokozottabban kell óvni.
-
biológiai terápia
A kezelés során olyan anyagokat juttatnak a szervezetbe, amelyek a szervezet válaszreakcióját kedvezően befolyásolják. Ezek az anyagok egészséges szervezetben is termelődnek minimálisan, ha a szervezetet káros behatások, betegségek érik. Így a szervezetet erőteljesebb reakcióra késztetik a rákos sejtekkel szemben.
A kezelés befejezése után is rendszeres szakorvosi vizsgálatra van szükség, mivel az esetleges kiújulásokra csak így derülhet fény. Amennyiben nem jelentkezik áttét, vagy egyéb szövődmény, a páciens öt évvel a kezelés befejezte után gyógyultnak nyilvánítható.
Bejelentkezés vizsgálatra
Téma szakértője
dr. Kárpáti Ágnes
