Fokozott a trombózisveszély várandósság alatt és szülés után

Fekvés helyett aktivitás

A kismamáknak évszázadokon át ágynyugalmat, de legalábbis a fizikai aktivitás mérséklését javasolták a szülés előtti napokban és a szülést követően, a gyermekágy idején. Azt gondolták ugyanis, hogy így „spórolhat” energiát a leendő anyuka a szüléshez, illetve nyerheti vissza leginkább a gyermek világra hozatala nyomán elveszített erejét. Manapság már az egészséges, normál terhességben kifejezetten ellenjavallt az ágynyugalom, a szülész-nőgyógyászok ajánlása szerint egészen a szülésig fontos megőrizni a kismamáknak az aktivitásukat, és a lehető leghamarabb fel kell kelniük az ágyból, és járniuk kell a szülés után. Ily módon lehet ugyanis a leginkább csökkenteni a vérrögképződés kockázatát, ami a terhességben és közvetlenül a szülést követően is fokozott. Szerencsére a terhesség alatti, illetve a születés utáni első 6 hétben bekövetkező vénás trombózis ritka, 1000-ből mindössze 1-2 nőnél fordul elő. De éppen azért, mert sosem tudható előre, kinél fog kialakulni, érdemes tisztában lenni a kockázattal – emeli ki a Trombózis- és Hematológiai Központ trombofíliás terhességgel foglalkozó specialistája.

Trombózis: ezért fokozott kockázat a terhesség és a szülés

Több oka is van annak, hogy a babavárás és a kicsi világra hozatala emeli a trombózis rizikóját. Az egyik, hogy a növekvő méh és benne a magzat nyomást helyez a medence vénáira és a környező fővénákra. A vér így lassabban áramlik vissza a lábakból a szív felé, ami elősegítheti a vérrögök kialakulását. A másik, hogy hormonális hatásra magában a vérben is megszaporodnak várandósság idején a vérrögök kialakulását elősegítő tényezők.

A fentiek minden kismamára igazak, de vannak, akiknek még nagyobb kockázattal kell számolniuk. Ilyen az ikerterhesség, a cukorbetegség, a terhességi toxémia (magas vérnyomás és a vizelet magas fehérjeszintje), illetve a császármetszéses szülés. A koraszülés elkerülése vagy a méhlepény leválása érdekében elrendelt fekvés is növelheti a vérrögképződés esélyét. Fokozott rizikót jelent még, ha valaki 35 éves kor fölött vállal gyermeket, elhízott, illetve dohányzik. Természetesen azoknál a nőknek is magasabb a trombózis kockázata, akiknél ismert a genetikai hajlam a vérrögképződésre, illetve volt már trombózisuk.

Fontos a megelőzés!

Azok a kismamák, akik már átestek korábban trombózison, akár életük végéig  véralvadásgátló kezelésre szorulhatnak. Nekik már a gyermekvállalás tervezésekor, de legkésőbb a várandósság megállapításakor érdemes áttérniük injekciós kezelésre.

A szájon át szedhető készítmények a méhlepényen átjutva súlyos fejlődési rendellenességeket okozhatnak a babánál, az LMWH – alacsony molekulatömegű heparin – alkalmazása viszont teljesen biztonságos. Ugyancsak LMWH véralvadásgátló injekciós kezelésre van szükségük azoknak is, akiknek volt már trombózisuk vagy akár tüdőembóliájuk, de már abbahagyhatták a gyógyszeres terápiát.  Ugyancsak indokolt lehet a véralvadásgátló-kezelés azokban az előbb említett esetekben, amikor a leendő anyukának ágynyugalmat rendel el a szülészorvos. Különösen, ha öröklött, trombózisra hajlamosító génmutáció vagy autoimmun betegsége is van.

Tudni kell, hogy a vérrög nem csak az édesanyára, de a magzatra is veszélyes. Ha a vérrög a méhlepény ereiben keletkezik, akár vetélést is okozhat, megnő a terhességi toxémia kockázata, ami koraszüléshez vezethet.

Érdemes tudni, hogy tervezett császármetszése esetén az utolsó heparin injekciót 24 órával a szülés előtt kell beadni. A következő injekciót pedig általában a császármetszést követő 12 órán belül adják be. Akinél nem volt előre látható, hogy csak császármetszéssel tudja világra hozni gyermekét, és még nem telt el 24 óra az utolsó injekció beadásától számítva, annál sajnos nem jön szóba az epidurális vagy spinális injekció, csak az általános érzéstelenítés.

Meddig kell véralvadásgátló kezelés a kismamáknak?

Az injekciós véralvadásgátló kezelés a fent említett esetekben a terhesség idején, valamint a szülést követően még minimum 6-12 hétig mindenképpen indokolt. A kezelés intervalluma attól is függ, hogy hosszú (24 órát meghaladó) volt-e a vajúdás, szükség volt-e császármetszésre, sok vért veszített-e a kismama, és esetleg kapott-e vérátömlesztést.

A trombózis kockázatának felmérése a szakorvos feladata, neki kell döntenie a gyermekágyi időszakot követően a véralvadásgátló esetleges további szedéséről, valamint a gyógyszerek beállításáról. Szerencsére szoptatni is nyugodtan lehet akár a heparin injekciókkal, akár – ha szükséges – a szájon át szedendő véralvadásgátló gyógyszerekkel.

Trombózisra utaló jelek

A vérrögképződés kockázata a harmadik trimeszterben és a szülést követő gyermekágyi időszakban a legnagyobb. A terhességgel összefüggésben kialakult trombózis általában specifikus tüneteket mutat. A szülés előtt gyakoribb a vérrögképződés a végtagokban, amire elsősorban a lábban, esetleg a karban tapasztalt duzzanat, érzékenység, fájdalom, kipirosodás/elszíneződés, vagy meleg érzet utal. A szülés után gyakrabban fordul elő, hogy a vérrög leszakad, és eljut a tüdőbe, tüdőembóliát okozva. Ennek mellkasi fájdalom, köhögés (vér felköhögve is), nehéz légzés, szabálytalan vagy gyors szívverés, ájulás a tünete.

A terhesség és a szülést követő hetek tehát magas kockázatú időszaknak számítanak a vérrögök kialakulása és így a trombózis, valamint akár a tüdőembólia szempontjából.  Az aktivitás fenntartásával, illetve szükség esetén az injekciós véralvadásgátló kezeléssel a rizikó érdemben csökkenthető – hangsúlyozza dr. Selmeczi Anna.