Heparint használ? Ezeket érdemes tudnia róla!

A heparin és annak története

A heparint a májból (hepar) 1916-ban Jay McLean vonta ki medikus korában, majd e jelentős felfedezés után elment körzeti orvosnak, de ez elég volt neki a halhatatlansághoz. Az un. frakcionálatlan heparin sokáig a legjobb véralvadásgátló volt, azonnal hatott, de csak bőr alá adható formában volt alkalmazható. A heparin tulajdonképpen a legnegatívabb töltésű molekulája szervezetünknek, az un. mastocyták termelik, és belőlük szabadul fel igen kis mennyiségben élettani körülmények között is. Töltése miatt rengeteg anyagunkhoz, sejtjeinkhez, receptorainkhoz stb. kötődik.  Tulajdonképpen egy poliszacharid, hosszú cukorlánc, de teljesen pontosan a szerkezetét ma sem ismerjük. E molekulák különböző lánchosszúságú fragmenteket, részeket alkotnak, ezért a 60’-as években „megpucolták” a heparint úgy, hogy legalább molekulasúly szerint nagyjából azonos nagyságú láncokból álljon: így gyártották a cégek az un. alacsony molekulatömegű heparinokat (LMWH).

A heparin és az un. alacsony molekulatömegű heparinok széles körben alkalmazott véralvadásgátlók, melyek a szervezet egyik természetes véralvadásgátló molekulájának, az antithrombin III-nak és a véralvadásban szereplő összes enzimnek –a mi szempontunkból a legfontosabb az aktivált X faktor és a thrombin - inaktív komplexbe kötődését gyorsítják meg.

A forgalomban vannak alacsony molekulatömegű heparinok (LMWH), melyek kevesebb mellékhatással rendelkeznek, biohasznosulások csaknem 100%-os,. A heparinok alkalmazása a mélyvénás trombózis/tüdőembólia igen hatásos kezelési és prevenciós módja, melyet bőr alá, injekció formájában kell bejuttatni. Ezt szükséges alkalmazni például a legtöbb műtét után (pl. csípő-, térd-, daganatok, stb), sokaknál császármetszés után, trombózis/tüdőembólia után, dialízis során, valamint várandósság során a trombózisra való fokozott hajlam esetén (LMWH-kezelés). Ez utóbbi során igen fontos, mivel a terhesség önmagában is megnöveli a vérrögök kialakulásának esélyét, ezért ez idő alatt gyakrabban lép fel trombózis. Jó oldala, hogy nem jut át a méhlepényen és nem választódik ki az anyatejjel, így biztonságos (ellentétben a többi véralvadásgátlóval) mind a várandósság, mind a szoptatás során.  Mindemellett a kardiológiai alkalmazása is igen elterjedt az invazív beavatkozások kapcsán.

Miként kell alkalmazni a heparin injekciót?

A heparint injekciót a fertőtlenített bőr alá, vénába kell bejuttatni, szakorvos által meghatározott dózisban. Emiatt alkalmazása kissé nehézkes. Leggyakrabban hasfalba szúrják, ám vannak, akik felkarba, combba adják be. Naponta változtassa a beadás helyét! A lényeg, hogy zsírszövetbe adja!

Heparin esetén fontos a terápia első két hetében a heti kétszeri vérlemezkeszám mérés, valamint a májfunkciók ellenőrzése is, tehát a heparin adagolását ellenőrizni kell! LMWH esetén egyedül a vérlemezkeszám mérése szükséges. (A frakcionálatlan heparin dózisának ellenőrzése az un. APTT idővel történik, aminek a 2,5-szeres megnyúlása optimális).
A helyes injektálást módját kollégáink megmutatják a Trombózis- és Hematológiai központban. Az injekciózás részleteiről itt olvashat. 

Milyen mellékhatásokra számítsak?

A legtöbben enyhe fájdalomról, kékes-lilás elszíneződésről, keményebb csomókról, vérömlenyekről számolnak be (ezért legjobb a tűt nem légteleníteni!) Mint minden véralvadásgátlónál, itt is számolni kell a kicsit hosszabb alvadási idővel és erősebb menstruációs vérzéssel, ám amennyiben a vérzékenységre utaló panaszok jelentősebbek (pl. gyakori, erős orrvérzés, ínyvérzés, véres vizelet), arról mindenképp tájékoztassa kezelőorvosát! Ezek mellett viszonylag ritka mellékhatás lehet a fokozottabb hajhullás, illetve hosszabb alkalmazás során csontritkulás léphet fel.

Előfordulhat továbbá megemelkedett májenzim értékek, illetve allergiás reakció is. Hogy át kell-e térni más készítményre, arról minden esetben a kezelőorvos dönt, önhatalmúan ne hagyja abba a terápiát!

Érdemes tisztában lenni végül a heparin egy ritka, ám igen súlyos mellékhatásával, a HIT-tel (heparin indukálta trombocitopénia), mely a vérlemezkeszám csökkenésével jár, és paradox mód trombózist okozhat! (A trombocitaszám ellenőrzése a sokkal gyakoribb HIT korai felismerésének érdekében fontos!) Két formája van, melyből az egyik reverzibilis, és a terápia kezdetén, általában az első 4 napon jelentkezik. A másik típusa azonban életveszélyes állapot, és a kezelés 5-11. napján lép fel, és a vérlemezkeszám vészesen lecsökken. Ezért van az ajánlásokban, hogy a heparin és LMWH adás utáni hetekben kétszer javasolt a vérlemezkeszám ellenőrzése- mondja prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

További híreink>>>