Mikor szükséges a gyógyszeres kezelés módosítása a trombózis utógondozásában?

Az utógondozás célja az újabb trombózis megelőzése

A trombotikus eseményt követően minden esetben keresni kell a vérrög kialakulásához vezető okot, amit azonban nem mindig sikerül kideríteni. Amint pedig megtörténtek a vérvételek a kivizsgálásokra, meg kell, hogy kezdődjön az utókezelés is, amelynek elsődleges célja az újabb trombózis kialakulásának megakadályozása. Ennek érdekében a betegnek tartósan véralvadásgátló (antikoaguláns) készítményt kell szednie orvosi kontroll mellett. Azt, hogy a betegnek melyik készítményre lesz szüksége, a kezelőorvos fogja eldönteni, mint ahogy annak megítélése is egyéni elbírálást igényel, hogy mennyi ideig kell a gyógyszert alkalmazni. Mindenképpen más elbírálás alá kerül, aki súlyos thromfiliás, több komorbid állapota van (elhízás, kevés mozgás, immobilizáció, daganat, stb.), mint az ezekkel nem rendelkező beteg. Nincs egységes szabály a véralvadásgátló terápia időtartamáról: általában a teljes rekanalizációt tekintjük jó kiindulásnak a kezelés módosítása céljából

-  A betegek egyik leggyakoribb kérdése, hogy egy életen át kell-e szedniük a véralvadásgátló gyógyszert – mondja Blaskó professzor. – Régebben ez volt ugyanis az általános szabály, de ma már a korszerű diagnosztika segítségével sokkal differenciáltabban tudunk erről dönteni. Ha ugyanis a trombózison átesett páciensnél nem áll fenn rizikótényező (familiáris thrombophilia), valamilyen enyhébb fajsúlyú ok váltotta ki a trombózist (például egy hosszú repülőút), az ultrahang vizsgálattal igazolható, hogy helyreállt a keringése és megfelelő életmódot folytat, akkor 1-3 éven belül elhagyható a véralvadásgátló készítmény használata, de a mozgást, sportolást továbbra is folytatnia kell.  

Tartós kezelésre számíthatnak viszonyt azok, akiknél súlyos klinikai esemény történt, és veleszületett súlyos trombózishajlam is beigazolódik. Hosszú távú véralvadásgátló kezelésre van szükség azoknak is, akiknek tüdőembóliájuk volt. Ugyanis az esemény után nagyjából egy évtizeddel a betegeknél jelentősen megnő a tüdőembólia súlyos és jelenleg gyógyíthatatlan szövődményének, a pulmonalis hipertóniának a kockázata. Mivel egyelőre erre nincs gyógyszeres kezelése, ezért egyedül a tartósan alkalmazott kiterjesztett véralvadásgátló-kezeléssel előzhető meg a végzetes szövődmény, illetve bizonyos esetekben tüdőtranszplantációra van szükség.

Mikor és miért lehet szükséges a gyógyszeres kezelés megváltoztatása?

A véralvadásgátlóknak több típusa létezik, amelyek más-más hatásmechanizmuson keresztül gátolják a fokozott véralvadást, és így az életveszélyes vérrögök kialakulását.

• Közvetett hatásúak: amelyeknél kell még egy plasma-faktor hatásukhoz: Heparin/LMWH, kumarin-származékok (régi típusú véralvadásgátlók).
• Közvetlen hatásúak: amelyek követlenül gátolják az alvadási faktorokat: NOAC/DOAC (új típusú véralvadásgátlók).

Hogy mikor melyikre van szükség, az több tényező függvénye: befolyásolják többek között az illető egyéb betegségei, más gyógyszerei, az, hogy várandós-e a páciens, állandó jelleggel kell-e alkalmazni a terápiát, tapasztal-e mellékhatásokat, milyen az INR értéke stb. Látható tehát, hogy számos szempontot figyelembe kell venni a készítmény megválasztásánál. Mivel pedig ezek a tényezők idővel megváltozhatnak, az addigi terápia módosítására is szükség lehet.  Ennek következtében az az antikoagulált beteget rendszeresen ellenőrizni kell

Ezért szükséges a rendszeres orvosi kontroll

- A trombózisos betegnek rendszeresen részt kell vennie az orvosi ellenőrzéseken, több okból is. A véralvadási paraméterek idővel változhatnak, ezeket a kontrollvizsgálatok során végzett vérvizsgálatokkal ellenőrizzük, és az eredmények függvényében határozzuk meg, hogy melyik és mennyi gyógyszerre van szükség. Ha például valaki kumarin típusú alvadásgátlót szed, rendszeresen ellenőrizni kell egy laborvizsgálattal az INR értéket, ez ugyanis megmutatja, hogy a vér alvadási ideje mennyire tér el a normáltól. A terápia akkor mondható hatásosnak, ha a célérték általában 2,0 és 3,0 között van. Ha ettől eltérő értéket tapasztalunk, úgy dózismódosítást vagy más készítményre való áttérést javaslunk. A modernebb készítményeknél például nem szükséges az INR ellenőrzés. Éppen ezért a kontrollok arra is lehetőséget adnak, hogy a betegeket, főként az idősebbeket átállíthassuk ezekre – hangsúlyozza Prof. Dr. Blaskó György, a Trombózis- és Hematológiai Központ – Prima Medica belgyógyásza, véralvadási specialista.

Ugyancsak az utógondozás során van lehetőség az esetleges szövődmények korai felismerésére, azok kezelésére és a korábban javasolt életmód elemeinek ellenőrzésére, illetve az iránymutatásra. A legfontosabb az antikoaguláns kezelésnél tehát a hatékony és biztonságos dózis alkalmazása és ellenőrzése! Az aluldozírozás veszélyezteti a beteg életét, mivel ekkor hatástalan a kezelés, a túldozírozás pedig a vérzés fokozottabb kockázatával jár. Bízzuk szakorvosra a gyógyszerválasztást, dózist és az ellenőrzést!

Tudástár:

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK604213/

https://ashpublications.org/blood/article/114/21/4624/26395/How-I-treat-postthrombotic-syndrome

Forrás: Trombózis- és Hematológiai Központ – Prima Medica (www.tromboziskozpont.hu)