Trombózis után mindig szükséges az élethosszig tartó véralvadásgátló-szedés?

Online Bejelentkezés

Prof. Dr. Blaskó György

06 70 431 7729

Mammut II. 5. emelet - 1024 Budapest, Lövőház u. 1-5.

Amikor véralvadásgátló-kezelésre lesz szükség

A véralvadásgátló gyógyszerek szedése azoknak ajánlott, akiknél fokozott a vérrögképződés kockázata. Főként mélyvénás trombózis, tüdőembólia kezeléséhez és megelőzéséhez, pitvarfibrilláció vagy posztoperatív fázisban levő betegeknél alkalmazzuk. Ezeken kívül, még számos thrombosis-rizikót fokozó tényező ismert (túlsúly, mozgásszegény életmód, tartós immobilizáció, daganatok stb.) A kezelésektől azt várjuk, hogy megakadályozzák vagy csökkentsék a következő trombózis létrejöttét, amihez háromféle gyógyszercsoportot alkalmazunk:

• Az antikoagulánsok (wafarin, heparin, LMWH) régi típusú véralvadásgátlók, melyek a véralvadási faktorok aktivitását gátolják, vagy a vérben keringő véralvadási faktorok termelését szabályozzák. 
• A trombocyta-aggregáció gátlók (aszpirin és a clopidogrel) a vérlemezkék aktivitását csökkentve megakadályozzák azok összetapadását.
• A NOAC újgenerációs, szájon át szedhető gyógyszerek csoportját jelenti, melyek közvetlenül gátolják a thrombin és/vagy az Xa faktor hatását

A véralvadásgátló-kezelés egy életre szól?

-Azt, hogy a betegnek melyik készítményre lesz szüksége, a kezelőorvos fogja eldönteni, mint ahogy annak megítélése is egyéni elbírálást igényel, hogy mennyi ideig kell a gyógyszert alkalmazni – ismerteti Prof. Dr. Blaskó György, aki hangsúlyozza, hogy bár a korábbi guideline-ok igyekeztek egységesen meghatározni mindenki számára a szükséges kezelési időt, ez azonban hibás szemlélet.

-Ha korrekten akarunk eljárni, akkor azt mondjuk a betegnek, hogy az antikoaguláns készítményt tartósan kell szedni és egyénileg kell elbírálni. Ennek része az is, hogy minden alkalommal, amikor találkozunk a pácienssel, időközi rizikófelmérést végzünk, hiszen elképzelhető, hogy a beteg nem tartotta be az életmódváltásra vonatkozó kéréseinket (nem fogyott le, továbbra is dohányzik), aktuális betegségei vagy élethelyzete felülírja a korábbi terápiát. A terápia hosszát számtalan tényező befolyásolja, többek között a lezajlott trombotikus esemény súlyossága, hogy volt-e már többször trombózisa, vannak-e egyéb társbetegségei vagy öröklött trombózishajlama. Ma már a korszerű diagnosztika segítségével hozzuk meg a döntést a kezelés hosszáról, így nem minden beteg esetében van szükség az akár egy életen át tartó kezelésre. Ha a trombózison átesett páciensnél nem áll fenn rizikótényező (familiáris thrombophilia), és az ultrahang vizsgálattal igazolható a keringés helyreállítása, megfelelő életmódot folytat, akkor 1-3 éven belül elhagyható a véralvadásgátló készítmény használata, de a mozgást, sportolást továbbra is folytatnia kell– magyarázza Blaskó professzor úr. Nem lesz szükség hosszantartó kezelésre akkor sem, ha a trombózis hátterében valamilyen enyhébb kiváltó tényezőt találtunk (pl. egy hosszabb utazás vagy egy hormonkezelés), amihez legfeljebb egy enyhébb thrombophilia társul.

Ugyanakkor tartós kezelésre számíthatnak azok, akiknél súlyos klinikai esemény történt, és veleszületett súlyos trombózishajlam is beigazolódik. Legalább 1,5-2 évig tartó véralvadásgátló kezelésre van szükség azoknak, akiknek tüdőembóliájuk volt. Sajnos az embólia után 8-12 évvel a betegek számíthatnak a tüdőembólia súlyos és jelenleg gyógyíthatatlan szövődményére, a pulmonalis hipertóniára. Ez a progresszív betegség (amely a kis vérkörben megnövekedett vérnyomást jelenti) az életminőség romlásával és a várható élettartam csökkenésével jár. Mivel egyelőre nincs gyógyszeres kezelése (egyedüli megoldásként csak a tüdőtranszplantáció jöhet szóba), ezért egyedül a tartósan alkalmazott kiterjesztett véralvadásgátló-kezeléssel előzhető meg a végzetes szövődmény.

-Az elmúlt 50 évben akkora fejlődésen ment keresztül a diagnosztika, a gyógyszertan, hogy egy a mai napon 20-as éveiben járó betegnél az életfogytig való szedés súlyos ítélet, mert beláthatatlan, hogy hogyan alakul a jövő. Ezért én ezzel a kifejezéssel óvatosan bánnék.  A cél, hogy megelőzhessük a trombózis kései szövődményeit, amihez hatékony és biztonságos dózis szükséges. Ugyanakkor a tudomány és gyógyszerek fejlődésének köszönhetően ma már nagyon ritkán beszélhetünk élethosszig tartó kezelésről – hangsúlyozza Prof. Dr. Blaskó György, trombózisspecialista.